Kapos ART

Képző és Iparművészeti Egyesület 

 

Az egyesület adatai:

Alapítás éve: 1990

Név: Kapos ART Képző és Iparművészeti Egyesület

Rövid név: Kapos ART Egyesület

Szervezeti formája: egyesület

Székhely: 7400 Kaposvár, Toldi M. u. 7.

Levelezési cím: 7400 Kaposvár, Toldi M. u. 7.

Bankszámlaszám: 10403909 - 39000581 - 00000000

Adószám: 19192508 - 1 - 14
Telefonszám: +36-20/9839-685, +36-20/9367-316

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.,  This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.  

 

 

A Kapos ART-ról, becsülve munkájukat…


A rendszerváltozás nem csak a gazdaságban, a politikában rendezte át a „sorokat”, hanem a művészetben, a képzőművészetben, iparművészetben is. Jól emlékszünk még arra, hogy 1990 előtt a kortárs képzőművészeti élet szervezeti rendje mennyire monolit volt. A hivatásos művészek a Művészeti Alapba tömörültek, a „kicsit jobbak” tagjai lehettek a Szövetségnek, a 35 éven aluliak pedig a Stúdiónak. Slussz. Pedig a képzőművészek sokféle ízlése, világfelfogása, rokonszenve, műfaja indokolja (s a művészet története során mindig is indokolta!), hogy sokféle szerveződés tagjai lehessenek. Nem is véletlen, hogy a két világháború között Magyarországon szakmai szervezetek sokasága működött, melyeket aztán gyors, operatív intézkedésekkel számolt fel a Rákosi-rendszer és őrizte meg az egysíkúságot (kis kivételektől eltekintve) a Kádár-éra. Ezek után az sem véletlen, hogy 1990 után elemi erővel tört föl az a szándék, hogy a művészek csoportosulásokat alakíthassanak. Kis változással megmaradtak a régi szervezetek, de a magyar képzőművészeti, iparművészeti közélet szervezetileg is igen színessé vált. Egyrészt létrejöttek szakmai alapon szervezett társaságok, egyesületek (külön-külön alakult meg a festők, a grafikusok, a szobrászok, a keramikusok és mások szakmai szerveződése), de – másrészt - igen sok területi alapon szervezett egyesület alakult, részben például a fővárosi kerületekben, de külön-külön sok esetben városokban, megyékben. Karakteres területe lett az új szerveződéseknek a több műfajú művésztársaságok sora, melyek bizonyos esetekben nagy hagyományú és már korábban létező társaságokat alakítottak újra. S továbbfejlődött a generációs alapon létrejött szerveződések sora (fiatalok, idősek stb.), valamint presztízs értékű a két művészeti akadémia létrejötte. Íly módon ma egy struktúrájában rendkívül változatos rendszere van a magyar képzőművészeti életnek, amely a kiállítások szellemén, szemléletén is érződik. Más kérdés, hogy egyre súlyosabbak a finanszírozási, fenntarthatósági, működési problémák.
E sorok írójának az a véleménye, hogy a legkomolyabb szakmai kritériumokat a szakmai alapon szervezett egyesületeknél lehet megkívánni, hiszen ott például festőt festővel kell összemérni, s a legegyenetlenebb a szakmai mérce a területi alapon szervezett egyesületeknél, amikor a belépés és a tagság elve az, hogy hol lakik vagy dolgozik az adott művész. Az egyenetlenség oka, hogy ilyenkor festőt adott esetben szobrásszal kell összemérni vagy még nehezebb esetben még távolabb eső szakmai teljesítményeket kell összevetni a tagsági pályázat esetében, s a kritériumokat, követelményeket nehéz megszabni, a mércét minden esetben magasra helyezni. Fontos természetesen ezen kívül, hogy eleve a szakmai teljesítményen kívül milyen más, egyéb követelmények vannak.
A mostanra létrejött igen sokféle szervezet között találunk rendkívül magas igényű szakmai munkát végző társaságokat, s bizony látunk olyanokat, melyek művészi értéke, munkájuk minősége, kvalitása alacsony színvonalat mutat.
A Kapos ART az első megalakult társaságok közé tartozik, s kezdettől fogva rokonszenves, hogy ugyan – nevéből eredően is – területi szervezésű közösség, mégis tagfelvételi rendszerében laza, nem merev elveket vallanak az Egyesület vezetői, s így egy igen differenciált, összetett tagság jött létre Somogyországon kívűli művész személyiségekből is verbuválódva. A Kapos ART – ahogy én érzem - fontosnak tartja somogyiságát, hiszen székhelye Kaposváron van, s vezető művészeti is e régióhoz kötődnek, de ez nem zárja ki, hogy ne legyenek tagjai Budapestről, Miskolcról, Szekszárdról, Kecskemétről, Bajáról, Pomázról, s – ami nagyon lényeges – a határon túlról, így például Erdélyből is. Meghatározó kapcsolatokat ápolnak határon túli magyar művészekkel, s kiállításaikon sorra-rendre szerepelnek eddig nem is eléggé ismert alkotók, hangsúlyozva és jelezve a magyar kultúra és művészet egységét. Mindemellett sokféle szakmából verbuválódik az Egyesület – nevében is viseli, hogy „Képző- és Iparművészeti” -, tagjai festők, szobrászok, grafikusok, iparművészek, fotográfusok, művészeti menedzserek. Jogosan merül fel a kérdés: hogy ha ilyen sok helyről érkezett a tagság, s ilyen sok művészeti területről, akkor mi itt az összekötő kapocs, mi az a szervezési elv, minőségi elv, amely megkülönbözteti és egyedivé teszi e társaságot?
Nos érzékelhető, hogy egyrészt jó eredményeket hoz, ha nem feltétlenül úgynevezett „nagy nevekben” gondolkozik egy Egyesület, hanem tagjai közé fogad fiatalokat, pályakezdőket, pályamódosítókat vagy olyanokat is, akiknek munkássága még nem ismert országosan, de sok esetben még saját közegükben sem, mégis izgalmas művek létrehozói. S alapvetően jellemző a szellemiségre, a művészi arculatra, hogy valamiféle újító attitűd vezérli a tagok többségét, s ezáltal magát a Kapos ART-ot is. Kiállításaik mindig szemléleti frissességről tanúskodnak, melyekben immár erőteljesen előtérbe kerültek az új médiumok. Hangsúlyos a jelenléte a digitális kultúrának, képalkotásnak Mindemellett az Egyesület markáns kiállítás szervező tevékenységet is folytat, művésztelepeket is szervez, így tevékenysége komplex, sok feladatot vállaló. A művésztelep szervezés lehetővé teszi, hogy felfigyelhessenek új jelöltekre, tehetségekre, s alkalmat teremt a tagság és a résztvevők egymás közötti oldottabb kommunikációjára. Mindezt úgy teszik, hogy megküzdenek a „nem budapestiség” összes problémájával, amely – tudjuk – egyik rákfenéje a kortárs magyar képzőművészeti életnek.
A Kapos ART-ban a sokféle művészi teljesítmény mindig eredményez az avantgard, progresszív törekvésekkel érintkező, rokonszenvező minőséget, s az Egyesület sokszor szervez tematikus tárlatokat, melyek jobban próbára is teszik a tagságot. Mindemellett a hagyomány szerepét sem mellőzik, tagságukban jelen vannak olyan alkotók, akik a tradíciók folytatásában, ám újra értelmezésében látják fő művészi feladatukat, hivatásuk lényegét.
Az elől járóban jelzett nagyszámú művészeti egyesület között a Kapos ART Képző- és Iparművészeti Egyesület immár vitathatatlanul kivívta szakmai rangját, rendezvényeikre, programjaikra, kiállításaikra nem csak illik figyelnünk, de kötelességünk is. Legalábbis azoknak, akik nyitottak az új értékekre, a szemléleti frissességre, a felfedező vállalkozásokra. E kor magyar művészetére. Magam ezek közé tartozom.

Budapest, 2008. június Feledy Balázs

 

 

 

A Kapos ART

 

A Kapos Art-nak kitüntetett szerepe volt és van a magyar képzőművészeti társaságok történetében és életében, s erről öröm írni. A Kapos Art múltja, különös paradoxonként, talán épp mert oly sok eredményről adhat számot, gondokat is fölvet. Ezek a gondok egyébként részben közösek a többi művésztársaság gondjaival.
Művészettörténeti jelentőségű és megjegyzendő tény, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarországon az első megalakuló művésztársaság a Kapos Art volt. Kiváló helyzetfelismerésre vall, és talán a dolgok szerencsés egybeesésére, hogy a művészi elképzelések és törekvések felismerése összekapcsolódhatott a törvény és a szabadabb légkör adta lehetőséggel. Mindnyájan emlékszünk a rendszerváltozást követő eufóriára. Általában művésztársaságaink megalakulása, majd ernyő-szervezetbe tömörülésük a szabadság könnyű érzését hozta mindannyiunknak, akik részesei voltunk e változásoknak. A nehézségek később jöttek. A különféle szabályok és bürokratikus megszorítások évről-évre bonyolultabbak és súlyosabbak. Mintha hivataloknak és hivatalnokoknak szólnának, nem civileknek, esetünkben művészeknek. A látszat az, hogy bizalmatlan és gyanakvó állammal szembesülünk.
De először az eredményekről. A Kapos Art 1990. szeptember 4-én alakult meg 13 művész akaratából. Imponáló, hogy mennyire hamar öltöttek formát a társaság elképzelései. Amellett, hogy magától értetődően helyi célokat is kitűzött, azonnal országos jelentőségű feladatba is vágott, jelezve, hogy a művészetet semmiképpen sem tartja lokális, még kevésbé pusztán személyes érdekű jelenségnek. Fél év sem kellett hozzá, hogy megnyíljon az I. Országos Groteszk Képző- és Iparművészeti Kiállítás, amiről elmondható, hogy a társaság első szellemes, ötletes kezdeményezése volt, nem különben az, hogy a kitartó, következetes munka eredményeképpen felküzdötte magát a rangos, megbecsült és egyre ismertebb országos rendezvények sorába. Ennek a kiállítástípusnak a művészeti jelentősége egyébként abban állt, hogy általa hangsúlyt kapott, a figyelem előterébe került az irónia-önirónia fogalma, úgy is mint a világ szemléletének korábban tiltott, fontos összetevője, és a kortárs művészet egyik karakteres alapvonása. — Egy évre rá, 1992-ben a rendszerváltozás lehetőségeivel élve, szervező igyekezetében már az országhatárokon is túllépi a Kapos Art, amikor második kezdeményezésével is előáll, s az egyik eredeti célját (tudniillik a nemzetközi kortárs művészet Kaposvárra csábítását) megvalósítandó, meghirdeti az 1. Közép-Kelet Európai Képeslap kiállítást. Amikor ezt másodszor rendezi meg az egyesület, még egy lépéssel megy tovább: immár az egész glóbuszt bevonja hatókörébe: alcíme szerint Nemzetközi MAIL ART Kiállítás nyílik meg 1995-ben, majd ’97-ben. Megfigyelhettük, akik figyelemmel követtük a Kapos Art tevékenységét, rendezvényei sorozatait, hogy évről-évre nagyobb az érdeklődés itthon és külföldön a művészek körében, de a szakmában általában és a közönség körében is. Annak, aki művészetünkre figyelt valamennyire is az elmúlt években, nehéz lehetett nem észrevennie, hogy Kaposváron 1990 óta felpezsdült a kortárs képző- és iparművészeti élet.
És ez egyáltalán nem minden. A Groteszk kiállításokhoz pályázatok is kapcsolódtak. Ezek anyagából számos zsűrizett és díjazott mű került felajánlásként az egyesület birtokába. Ez alkotja a Goteszk Gyűjteményt, amely tekinthető egy kész kiállítás anyagának is. Ennek megfelelően folyamatosan szerepel országszerte, növelve a Kapos Art jó hírét; legutóbb az elmúlt években több helyen, Újpesten, Hajdúszoboszlón és Szigetszentmiklóson. A Groteszk és a MAIL ART kiállításokon együttesen 69 művészeti díjat adtak át az arra érdemes művészeknek. Itt jegyzem meg, hogy a Kapos Art megalakulása óta kényesen ügyel a művészi színvonalra, s a helyi elfogultságokat, szimpátiákat és antipátiákat gondosan összeállított válogató és díjzsűrivel igyekszik kizárni. Az egyesület első tíz éve alatt 35 kiállítást rendezett Kaposvárott, országszerte és külföldön. Az tudja igazán értékelni ezt a munkát, aki maga is szervezett, rendezett már hasonlót. Németországban, Glindében, Kaposvár testvérvárosában négy alkalommal szerepeltek, közös tárlaton a másik testvérváros, Saint Sebastian Sur Loire képzőművészeivel. Volt kiállításuk Horvátországban Vrbovec-ben, Olaszország-ban Schio-ban, Szicíliában Enná-ban, Kolozsvárott és Nagyváradon. 2007-ben eljutottak Bath-ba, Kaposvár angol testvérvárosába és Nantes-ba (Franciaország) is. Vagyis a nemzetközi kapcsolatok célul kitűzött fejlesztése kétoldalú; a Kapos Art a magyar művészet külországi terjesztését is épp úgy gyakorolja, mint a külföldi művészek magyarországi meghívását.
Programjai közül maga az egyesület különösen jelentősnek tartja mind művészi színvonal, mind az egyesület híre szempontjából azt az installációs kiállítássorozatát, melyet 1993-ban Kaposvárott, Fonyódon és Székesfehérváron rendezett meg. És ugyancsak a fontos eredményei közé sorolja az 1998-as szentendrei bemutatkozását a Vajda Lajos Stúdió Pincegalériájában, a Vigadó Galéria-beli tárlatot Budapesten ugyanebben az évben, és a kolozsvári kiállítását az ottani képzőművész szövetség galériájában.
A Kapos Art tevékenysége elképzelhetetlen volt az elmúlt évben felszámolt Somogy Megyei Művelődési Központ nélkül. Márpedig a megyei művelődési intézmény megszűnése több ponton is súlyosan érintette az egyesület létét, működését. Elég, ha ezzel „székhely”, az iroda, a raktár és a kiállítóhely megszűnésére utalok. Nehéz körülmények, nehéz idők következtek ezután az egyesületre.
Egy város úgynevezett imidzsét, jóhírét sokkal nagyobb mértékben emelik művelődési eredményei, a mindennapi életbe mélyen beépült kulturális tradíciói, mint amennyi jelentőséget általában tulajdonítanak ennek. Márpedig a Kapos Art fennállása alatt hagyományt teremtett Kaposvár művészeti életében két kiállítás- és pályázat-ciklusával.
Úgy gondolom, hogy pusztán ez a két kiállítássorozat máris a nevezetes kiállításrendező városok első vonalába állította Kaposvárt, országos hírűvé tette és elismerést szerzett a városnak. A kívánatos és méltányos ha egy város méltóképpen ismeri el saját polgárainak művészi és művészetszervezői munkáját, s adja meg nekik az arra érdemes személyiségeknek kijáró súlyt és rangot.

Kováts Albert